A humor a mi családunkban lételem. Humor nélkül nem élet az élet. Legalábbis én ebben a tudatban nőttem fel (köszi Anya és Apa!), és a pocaklakót is ebben a szellemben fogjuk felnevelni. Sok mindent nem tervezünk a neveléssel kapcsolatban, mert a gyakorló szülők mind állítják, hogy úgysem úgy lesz, ahogy mi azt most elképzeljük, de a humorból nem engedek.
Előre leszögezem, hogy változatlanul egy felfoghatatlan csoda számomra, ami velünk történik, és hihetetlenül boldogan, izgatottan várom a nagy találkozást életem legújabb nagy szerelmével, de azért így a 40. hét környékén akadnak már bőven olyan pillanatok is, amiből egyszerűen lehetetlen nem viccet csinálni. És sokszor ez segít, legalábbis nekem biztosan.
Éjjel 2 van éppen, és a mobilomba pötyögöm ezeket a sorokat. Felébredtem, forgolódtam az ágyban másfél órát, és most jött az ihlet. Van ilyen, na! Sőt, el is határoztam, hogy ezentúl rendszeresen alkalmazni fogom ezt a módszert, mert reggelre tuti minden kimenne a fejemből.
Na és akkor térjünk a poszt lényegére. Azt kezdtem el összeszedni gondolatban, hogy milyen állatokhoz hasonlítottam magam az utóbbi időszakban bizonyos szituációkban.
1. Újabban minden reggel teknős üzemmódban indul. Konkrétan egy kifejezetten komoly kihívásnak számít ébredés után a felkelés maga. Ilyenkor valahogy így érzem magam:
2. Majd napközben többször átváltok pingvin üzemmódba, mikor A pontból B pontba totyogok éppen.
3. A ragadozó raptor - vagyis a mindentfelfalamiszembejön - üzemmód a férjem kitalációja, akit elmondhatatlanul szeretek és örökké hálás leszek neki azért, amit értem tett ezalatt a 9 hónap alatt ...de egyúttal azt is üzenem neki, hogy hamarosan visszatér a régi énem ...szóval csak óvatosan a csipkelődéssel ;-)
4. A bálna feeling nem is egy üzemmód, hanem egy állapot (lásd lent). Jól nézünk ki, mi? :-)
5. Gyermekkorom egyik nagy kedvence, a DuckTales imádott nagybácsija, Dagobert bácsi pocakos képe is többször beugrott mostanság, mikor tükörbe néztem.
6. És végül, de nem utolsósorban, a Százholdas Pagony két lakójával is sikerült menet közben azonosulni. Ők pedig nem mások, mint Micimackó egy óriási bödön méz elfogyasztása után, illetve Kanga, a zabálnivaló Zsebibaba mamája. Bár rá inkább csak szeretnék hasonlítani :-)
Bizonyítékképpen pedig íme két kép rólunk még egyben ...ilyenek volnánk a 40. héten ...szóval nincs más hátra, mint előre ...megcsináljuk ...szép az élet ...a nevetés pedig a legjobb orvosság ...ja, és nem, nem ikrek ;-)
Ti milyen állathoz, mesehőshöz hasonlítottátok magatokat? Titokban mindenkinek van ilyen. Küldjetek vicces, aranyos, szórakoztató képeket, történeteket Ti is ;-)
Kata
Mommy Mia
***
Ezt a posztot még 2015. január 6-án éjjel írtam, majd hajnalban be is indult a szülés, amiről hamarosan szintén be fogok számolni itt, merthogy eléggé extrémre sikeredett. De a lényeg, hogy mindannyian jól vagyunk, így ma már boldog mamája lehetek egy zabálnivaló pöttöm kishölgynek ♥
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.