…muskotályzsályás borogatás, ülőgumók öklözése, nyolcasok, mélyguggolás, AÉÍ, paciprüszkölés, aranyfonál légzés, és még sorolhatnám. Sokaknak biztosan ismerősek ezek a kifejezések, akinek viszont nem, most valószínűleg tágra nyílt szemekkel pislog, hogy miről hadoválok itt össze-vissza.

Hónapokon át jártam kismama jógára, a férjemmel részt vettünk egy szülésfelkészítő workshop-on, valamint egy szülőpozíciós jógán is, és ezen alkalmakkor ismertük meg a fenti vajúdást könnyítő technikákat, légző gyakorlatokat.

Lekopogom, eddig minden flottul ment. Szerencsésnek mondhatom magam, mert még csak hányingerem sem volt az első időszakban, eszméletlenül élveztem a pocakos létet, a babának is és nekem is minden eredményünk már-már gyanúsan tökéletes volt.

Aztán másfél hete történt valami, valami olyan, amire egyáltalán nem számítottunk. Változatlanul mindenki jól van és egészséges, csak az a bizonyos nap, amit már annyiszor elképzeltünk, na, az a nap, az az egyetlen nap, lehet, hogy picit másképp lesz.

Feje tetejére állt a világ, illetve pont hogy nem, és ez az, ami lelkileg eléggé megvisel. A mi kicsikénk ugyanis kényelmesen csücsül ideiglenes luxus apartmanjában így a 37. és 38. hét határán is, és egyelőre esze ágában sincs befordulni. Medencevégű fekvés. Most éppen ez a kifejezés van címlapon…, no meg a császár.

Annyira hihetetlen, hogy míg egyesek – csak úgy, mert úgy döntöttek, tehát nem azért, mert orvosilag indokolt - mélyen a pénztárcájukba nyúlnak egy programozott császárért, nekem, aki szeretné végigcsinálni, átélni, megismerni azokat a bizonyos határokat, azaz természetes úton világra hozni ezt a csöppséget, jelen állás szerint alapból ezt dobja a gép.

Tudom, hogy az a lényeg, hogy a baba jól van.
Tudom, hogy pikk-pakk túl lennénk rajta.
Tudom, hogy azzal csak rosszat teszek, ha ezen görcsölök.
Tudom, hogy rengetegen szülnek császárral.
Tudom, hogy egy viszonylag apró vágás.
Tudom, hogy még az utolsó pillanatban is befordulhat.
És tudom, hogy oka van, ha esetleg mégsem…

De egyelőre marad a bizonytalanság, mi pedig igyekszünk megbarátkozni a helyzettel. A nevem már egy határidő naplóba is bekerült, egy keddi napra, reggel 7 órára. Így már csak reménykedhetünk, hogy a kisasszony meggondolja magát, és nem hiába tanultuk meg a bejegyzés elején említett furcsa nevű technikákat.

Egy hónap múlva valószínűleg már csak halvány emlék lesz ez a pár hét, de most nagyon nehéz a várakozás.

Volt már közületek valaki hasonló helyzetben?

Kata
Mommy Mia

(A kismama fotóimat Jaksa Tímea készítette, akit tiszta szívből ajánlok mindenkinek)